2. fejezet - Az első pillanat

"Minden olyan más volt, mint eddig..."

 Mikor már meg tudtam mozdulni az volt az első dolgom, hogy megnézzem mi változott rajtam. Odasiettem a tükrömhöz, mi a szekrény mellett állt és megnéztem, hogy mi történt velem. Mikor odaértem mintha minden megváltozott volna... Minden olyan más volt, mint eddig... 
 A szemem eddig barna volt, de már valami arany szín is világított benne. mintha csak nem is én lettem volna. A szárnyaim titokzatos fénnyel csillogtak és ha arra gondoltam, hogy már én is őrangyal lettem egyre világosabban világított. 
 Mikor egy jó nagyot sóhajtottam mindent éreztem. Az erdő jellegzetességét, a mohát, a virágok illatát, a szobámban lévő dolgok illatát, a port, amitől régebben allergiás voltam.  
    -  Shelly... Hogy érzed magad? - hallottam Brian bizonytalan hangját. Mikor közeledett felém hallottam lélegzetvételét, amit eddig még oha nem hllottam. Meg is lepődtem. Mi történt velem? Mi a gond velem? 
    -  Jól vagyok, csak... csak egy kicsit furcsa most minden. Mintha eddig nem is éltem vola. Vagyis éltem, de... minden olyan más. Olyan gyönyörű... - Nyögtem ki végre. 
    -  Igen... először még mindent olyan varázslatosnak találsz. 
    -  Ez több, mint csodás. - Mondtam. 
 Valami fel akart törni belőlem. Mintha kényszerítene valami arra, hogy el kezdjek sírni. Ahányszor el kezdtem volna sírni annyiszor égette valami a szemem. 
    -  Mért nem tudok sírni? - Hüppögtem...
    -  Nem tudom... - Szólt közbeanyu egy pillanat múlva. 
 Anya és Brian tud írni, de nem szoktak. Akkor én mért nem tudok? Mért nem tdok írni és mért csíp az, ha sírni akarok? Mi a baj velem? Már annyira próbátam sírni, hogy már a földön térdeltem. Anyu mikor hozzámért elhúzta a kezét. 
    -  Mi volt ez? - Kérdezte Brian. Mikor újra kinyitottam a szemem minden vörösen világított. Az egész világ rubin fényben tündökölt.   
    -  Lehetséges? - Néztek egymásra anyuék.
  - Lehetséges, de elég ritka... - Hirtelen minden szem felém irányult. Mi lehetséges? Milyen képességem van? 
    -  Shelly. El kell mondanunk valamit... - Már rosszul kezdődött a mondat. - Minden angyalnak van egy kiemelt képessége, ami segítí őt a feladata teljesítésében. A te képességed egy igen ritka képesség. - Mikor látták, hogy már a sírás is kiborít végre elmondták... - A te képességed a tűz. Mondhatni a lételemed a tűz. Ezen kívül beleláthatsz a védelmed alatt lévő ember gondolataiba, ha valami segítségre van szüksége, vagy valami. 
 Mikor ezt elmondták elakadt a lélegzetem. Hogy a lételemem a tűz? És belelátok Jackson fejébe? Hogy lehet ez? Mintha nem is én lennék. Mintha egymásik lény testébe zártak volna be és ezzel kéne együttélnem. Mintha nem tudnék boldogulni ezzel az egésszel. Annyi súly nehezedett rám, hogy nem bírtam tovább. Összeestem és csak másnap ébredtem fel...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.